Minden, amit érdemes rólam tudni
Géczy Ildikó, kerámikus, családanya, pedagógus, gondolkodó, pozitív ember vagyok. Hiszem, hogy a kerámia egy terápia, hiszen ott és abban a folyamatban, amikor egy földtől kapott anyagot megmunkálunk, megszűnik a világ és eltűnik minden külvilágból kapott inger.
A sztori
Kiskorom óta kreatív gyermeknek számítottam, aki minden tárgyból újat és újat szeretett volna alkotni, felhasználva akár az olyan eszközöket is, amiket már más haszontalannak gondolt. Ez a fajta "mindenből hozzuk ki a legtöbbet és legjobbat" érzésem igazán 7-8 évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, azzal a címszóval, hogy szükségem van egy olyan anyagra, ami változó, különleges és mindennemű felhasználása lehetséges.
A COVID időszaka alatt végre volt időm tenni a célomért, és sikeresen elvégeztem a kerámikus iskolát. Voltak akik nem hittek abban, hogy vállalkozóként is képes leszek helyt állni, de ez még motiváltabbá tett. Különösen hogy bebizonyítsam, lehet sikertörténet egy olyan világ, amely eddig ismeretlen volt számomra. Szüleim és felmenőim mind alkalmazotti szférában dolgoztak, így azzal, hogy én ezt megtöröm igazán nagyot álmodtam.
Miért hiszek a kerámia segítő erejében?
Hiszem, hogy a kerámia egy terápia, hiszen ott és abban a folyamatban, amikor egy földtől kapott anyagot megmunkálunk, megszűnik a világ és eltűnik minden külvilágból kapott inger. Olyan felemelő érzés, mely során kikapcsol az ember, elengedi a mindennapok nehézségeit és problémáit.
Ha bánata, öröme van az embernek - mindenre megoldás! Legyen szó felnőttről vagy gyermekről, Nőről vagy Férfiról, bárkin megfigyelhető, hogy elmélyül az alkotás folyamatában. A kezdeti feszültebb kézmozgásokat átveszi a finom érintése az agyagnak és lassan belemélyül, átengedi magát a vendég a kézműves kerámiatárgyának teremtésébe és szabadjára engedi az alkotási folyamatokat.
Onnan tudom, hogy elérte célját a kerámia workshop, hogy megnyílnak a vendégek és beszélgetni, olykor még dúdolni is kezdenek a kreatív folyamatban. Jó látni a szemükben a gyermeki csillogást, hallani a hétköznapi apró-cseprő problémák elengedését, melyet a nevetés és az őszinte öröm vált fel.
